Kívánok minden erre látogatónak jobb évet mint az idei volt, vagy legalább ilyent. Legyen elég időnk sok szépet varrni, jussunk el annyi táborba,mint amennyibe szeretnénk.

Csoporttársaknak, ismerősöknek készültek ezek az apróságok :
Már régóta terveztem, hogy anyukámat meglepem egy takaróval. Karácsony előtt pár nappal készültem el.
Az ünnepi látogatásokat anyósomnál kezdtük 24-én. Ő még az ünnepi ebédhez az udvarból szerzi a hozzávalókat. Remélem még sokáig lesz hozzá kedve és egészsége.
Ugye milyen szép színes?
25-én nem úgy alakult, ahogy terveztem. Lázasan, derékfájósan telt az egész napom, még jó hogy előre készültem, így aznap nem kellett a főzéssel bajlódnom.
Anyukám féltettem nehogy valamivel megfertőztem, ezért másnap a takarót a fiam vitte el neki .Így csak telefonon tudta elmondani, mennyire örült neki. Gyerekkoromban sokat varrt nekem, örülök hogy most én varrhattam valamit, aminek Ő örül.
Ma már egy kicsit jobban vagyok, így a régi újságokat nézegettem, válogattam,selejteztem.
Ezt egy 1995. júniusi számban találtam:
Ekkor még nem figyeltem fel erre a cikkre.Ezt pedig egy 2001.áprilisi számban írták:
Sajnos mostanában kevés idő jut a varrásra, de a Határtalanul kiállítást mindenképpen szeretettem volna megnézni. Trudi csatlakozott hozzám, de a vonatom már több ismerős foltvarróval találkoztunk, így észre sem vettük már le kellett szállnunk a vonatról.
A kiállítás előterében a fatörzsön már nagyon sok levél megtalálta a helyét, mi is kerestünk alkalmas tapadó helyet a mi leveleinknek. Én egy őszi juharlevelet varrtam a saját festési anyagomból.
Kíváncsi voltam Váradi Gyöngyi ötlete alapján készülő Ír-magyar virágoskertekre, mert a virágok felvarrásában én is részt vettem. Nekem tetszett a végeredmény.
Jó volt újra találkozni kedves ismerősökkel Elizanikóval,Marikával és a többiekkel.
Néhány kép ízelítőül a kiállításról.
A megkezdett város építést egy kicsit félbeszakítottam, még csak itt tartok.
Szeptember közepén csapatépítés volt a Sobri Jóska kalandparkban .
Erőpróbáló vállalkozás volt végig menni a pályán.
A legélvezetesebb a tó feletti átcsúszás volt. Másnap még a tollat is nehéz volt a kézbe venni,de az élmény mindenért kárpótolt.
Csoporttársaim kérték, hogy mutassam meg, hogy festem az anyagaimat. Mivel már rég nem festettem, előtte pár nappal itthon egy kicsit kísérleteztem, de nem anyaggal, hanem fonallal. Persze ha már megfestettem, ki is kellett próbálni. Ez a kis nyakba való lett az eredménye. A többi fonalat, majd tűzéshez szeretném felhasználni. Vagy horgolás lesz?
Csoportunkkal a Balaton-felvidéki Erdei Iskolában voltunk hétvégén. Péntek délután bevezetésként bugyit varrtunk. De milyent! Fiús anyaként nekem ehhez nem fűlött a fogam és ezt szóvá is tettem,de másnak beindult a fantáziája. Hát persze, hogy egy "fecske " alsó lett az eredménye.
Ők varrtak én meg fényképeztem, aztán mégis csak nekiláttam, de csak egy egyszerűbb piperét, a hajtogatott „malac lopó” táskámhoz, mert lehet hazamenni táborból újabb táska nélkül?
Varrás közben a varrógépem megmakacsolta magát, állandóan elszakadt az alsó szál. Ami tőlem tellett mindent megtettem, újra fűztem a felső szálat, kivettem az orsót, kiszedtem a hurokfogó körül a szöszöket, de semmi javulás. Már csak Andiban bíztam, hátha tud segíteni. Elmondtam, mivel próbálkoztam, ezután megkérdezte: „És tűt is cseréltél? Erre nem gondoltam és természetesen a pót tűk is otthon maradtak. Kaptam tőle egy új tűt is és az én kis gépen vígan varrogatott tovább. Talán mégis a bugyi piperét kellett volna varrnom? De akkor honnan tudnám, ha ilyen gond van, akkor tűt is cserélni kell? Ezért szeretek csoportba, táborba járni.
Szombat délelőtt a festésé volt.Szép helyen, szép időben a szárítókötélen az eredmény, mindenki megelégedésére.
Magamnak csak pár darab készült, ezeket már itthon vasaltam, mert a táborban erre már nem volt időm.
Ebéd után egy kis levezető sétára mentünk a tanösvényen.
Délután Éva segített a Karen Eckmeier féle városépítésben. Szerintetek ebből valóban város lesz?